MOL csapat Jégkorong Blog

Rengeteg dolgom van a hokival - Azari Zsolt

2010.10.19. 11:54 | MOL Csapat Blog | Szólj hozzá!

Húgom NB1-es kézilabdázó, nagynéném 25-szörös válogatott kézis volt, nagybátyám 2-szeres magyar bajnok labdarúgó, unokabátyám aktív NB1-es labdarúgó, húgom barátja válogatott férfi kézilabdázó. Sportos család vagyunk, így nem csoda hogy én is korán kezdtem a sportnak szentelni az életemet.

6 éves koromban kezdtem el hivatalosan jégkorongozni.Kercsó Árpád akkori edző látta szabadkorin, hogy jól korizom és azonnal elcsábított hokizni.Sok szép eredményt elértem eddig, három junior VB-győzelem, Magyar Kupa győzelem, 18 Válogatott mérkőzés…

Kercsó Árpád volt az első edzőm, tőle tanultam az alapokat, megtanultuk tőle mit jelent csapatnak lenni.Elég sokat edzem, szinte minden nap! Amennyit az edző előír és mellé a plusz munka. Napi 4-5 órát körülbelül. Jelenlegi edzőm J.P. MacCallum, tőle is sokat tanultam, elsősorban mentális dolgokat: megtanította hogyan kell egy meccshez hozzáállni és fizikálisan is felhozott a megfelelő szintre.

Hogy miből élek? Ha valaki felteszi rá az életét és mindent alárendel a sportnak akkor meg lehet élni belőle, de nem helyes csak a sportra alapozni. Érdemes egy diplomát megcsinálni, hogy a sportkarrier végén se maradjon űr és tudjon az ember mivel foglalkozni. A pénz ugyanannyira számít mint bárhol máshol. Az embernek vannak általános szükségletei, amit szeretne minél jobban kielégíteni és ehhez a pénz elengedhetetlen. De amikor az ember kikorcsolyázik egy meccsre nem azért hajt, mert a pénz ígérete lebeg előtte. A játék szeretete és a győzelem íze sokkal fontosabb! Más kérdés, hogy jól esik az embernek ha fáradtságát honorálják és elismerik. A profi sportban pedig a legkézzelfoghatóbb elismerés a pénz.

Természetesen volt olyan pillanat hogy azt gondoltam, abbahagyom, nem is egyszer. Mivel sajnos nem lehet mindig nyerni, nem lehet mindig jól játszani, ezért a sportolók élete sem mindig fenékig tejfel. Sajnos a hullámvölgy néha rettentően mély tud lenni és az ember kétségbeesik. Mint bármely más problémánál, itt is felmerül a legkönnyebb megoldás, a megfutamodás. De aztán az ember újra felkel és elmegy edzésre. Dolgozik tovább, próbál javítani a hibáin, próbál jobb lenni és ha átlendül a holtponton akkor újra felfelé ível a hullám és elfelejti a régi bánatait. El sem tudnám képzelni azt, hogy most abbahagyjam, inkább csak ábrándozik az ember róla, de jó is lenne ha megszűnne a nyomás és nem kellene mindennap bizonyítani, hogy jók vagyunk.

Hogy mi a siker titka:  Kitartás, fegyelem, alázat, tehetség, erő, technika

Jelenleg nem unatkozom: A szezon két hónapja megy, még nagyon az elején vagyunk. Minden vereség fájó és minden győzelem nagy öröm. A cél mindig ugyanaz: a legjobbat nyújtani, és lépésről lépésre haladva fejlődni. Természetesen trófeákat szeretnénk gyűjteni és további válogatott mérkőzéseken szerepelni.

 Büszke vagyok arra,hogy egyelőre veszem sorba az akadályokat, és még mindig minden reggel örömmel indulok edzésre.Nekem még nagyon sokat kell letennem az asztalra, rengeteg dolgom van a hokival! Ez önmagában elég motiváció!

A bejegyzés trackback címe:

https://molcsapat-jegkorong.blog.hu/api/trackback/id/tr582383194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása