Tíz nap múlva kezdődik az év – számunkra - legfontosabb jégkorong eseménye a Divízió I/A osztályos világbajnokság, melyen a magyar együttes sorrendben a Koreai Köztársaság, Ukrajna, Szlovénia, Ausztria és Japán ellen mérkőzik. Rich Chernomaz szövetségi kapitány szerint az egyetlen konkrét kitűzött cél a vb-n, hogy a magyar jégkorong-válogatott kiharcolja a bennmaradást.

A kanadai szakember az esemény szerdai sajtótájékoztatón ugyanakkor elmondta, az erőviszonyok annyira kiegyenlítettek, hogy a dél-koreai tornán a csapat bármit el tud érni, így a feljutás sem elképzelhetetlen.

A magyar együttes először 1930-ban szerepelt a vb-n, de korábban nem is tudott volna, hiszen ez volt az első, az olimpiától független jégkorong-világbajnokság. Ezen a mieink az előselejtezőben az olaszokat verték 2-1-re, majd a negyeddöntőben az angoloknál bizonyultak jobbnak 4-2-re. A negyeddöntőben azonban a németekkel már nem bírtak és 4-1-es vereséget szenvedtek, így végül a hatodik helyen végzett Minder Frigyes együttese.

A második világháború utáni időszakban a magyar együttes sokáig nem szerepelt világbajnokságon 1963-tól pedig mintegy negyven évig a különböző átszervezéseknek köszönhetően „ingázott” a B-, illetve a C-csoport között.

A jelenlegihez hasonló lebonyolítási rendszerben 2001 óta szerepelnek a csapatok és a magyar együttes 2008-ig a második és a negyedik hely között végzett.

Az idei vb előtt optimizmusra adhat okot, hogy a legutóbbi ázsiai Divízió I-es vb kiemelkedően jól sikerült a magyar válogatottnak. 2008-ban Szaporóban magyar együttes mind az öt meccsét megnyerve, 22-7-es gólkülönbséggel, a sorsdöntő ukránok elleni meccset - Peterdi, Palkovics és Vas Márton két góljával - 4-2-re nyerve harcolta ki a feljutást az „elit osztályba”, az A-csoportba.

2009 a magyar hoki egyik legszebb éve volt, hiszen hetven év után először szerepelhettek legjobbjaink az A-csoportos világbajnokságon. A magyar csapat egy olyan lelki teherrel érkezett Svájcba, hogy a vb előtt nem sokkal veszítette el a magyar jégkorong egyik legnagyobb alakját Ocskay Gábort.

A játékosok azonban túl tudták tenni magukat a borzalmas tragédián és helyt álltak. A csoportmeccsek során a szlovákok csak 13 másodperccel a vége előtt tudták megszerezni a győztes gólt, Kanadát sikerült 9 gólon tartani, míg a fehéroroszoknak is csak az utolsó öt percben sikerült a maguk javára fordítani a meccsüket. 

Egy évvel az A-csoportos szereplés után, a Szlovéniában rendezett tornán a magyar együttes remekelt, hiszen négy forduló után úgy állt négy győzelemmel, hogy a horvátoktól, a lengyelektől és az angoloktól még gólt sem kapott. A hazaiak elleni sorsdöntő meccsen viszont négyet is, és mivel csak eggyel tudott válaszolni, így maradt a Divízió I-ben.

Három éve a Papp László Budapest Sportaréna volt a helyszín és a magyar együttes az utolsó pillanatig versenyben volt a feljutást jelentő első helyért. Dél-Koreát, Hollandiát és Spanyolországot magabiztosan vertük (Japán visszalépett a fukusimai atomkatasztrófa miatt), míg a sorsdöntő olaszok elleni meccsen kétszer is felálltunk kétgólos hátrányból, de végül hosszabbításban az olasz együttes jutott fel az A-csoportba.

A 2012-es tornán a magyar együttes szinte ugyanazokkal szerepelt együtt, mint idén, annyi különbséggel, hogy Dél-Korea helyett Nagy Britannia volt a hatodik az osztrákok, a szlovénok, az ukránok és a japánok mellett. Nem tudni két év alatt mennyit változott a világ, de a Ljubljanában rendezett tornán a Kevin Primeau által irányított magyar csapat két győzelemmel (japán, ukrán) és három vereséggel a harmadik lett.

Tavaly ismét Budapesten rendezték a Divízió I A csoportos tornát, melyen a magyar csapat „mindkét arcát” megmutatta, hiszen 3-0-s és 4-1-es vezetésről ki tudott kapni Dél-Koreától, ugyanakkor egy fantasztikus hangulatú találkozón 2-1-re megverte a későbbi feljutó Kazahsztánt. Ez a kétarcúság végül csak a harmadik helyre volt elég. Bízzunk benne, idén csak a szép arcukat mutatják Sofronék.