Jövőre világbajnokságot rendez Magyarország, így nem árt tisztában lenni a jégkorong legalapvetőbb szabályaival, eszközeivel. 

 2011-ben a budapesti Papp László Arénában rendezik a 2011-es divízió I-es jégkorong- világbajnokságot. Ezen a magyar csapat az élvonaltól idén búcsúzó olaszok mellett a japánokkal, a hollandokkal, a spanyolokkal és a dél-koreaiakkal van egy csoportban. A hatosból az első helyezett jut ki a világ legjobb 16 csapatát felvonultató 2012-es, finn-svéd közös rendezésű A-csoportos vb-re.

A magyar együttesnek erre jó esélye van, valószínűleg valamennyi meccsén telt ház előtt játszhat. Kérdés azonban, hogy a szurkolók közül mindenki tisztában van a legalapvetőbb szabályokkal?

A hokiban a pályán csapatonként 6 játékos lehet, egy kapus, öt mezőnyjátékos. Ezek száma a különböző büntetések (kiállítások) miatt, azonban sokszor változhat. A cserejátékosok a cserepadon foglalnak helyet, akik bármikor cserélhetők, a mérkőzés folyamán többször is. Egy csapatnak a mérkőzés megkezdésekor 22 beöltözött játékosa lehet, közülük 2 kapus.

Egy mérkőzés időtartama 3×20 perc tiszta játékidő. Ez azt jelenti, a játék megszakításakor az órát megállítják, majd bedobással (bulival) folytatódik a küzdelem. A harmadok között 15 perc szünet van. A pályák változó méretűek, a legnagyobb 60×30 méter lehet, legkisebb pedig 56×26 méter. A pályát palánk veszi körül, amelynek 100-120 cm magasnak kell lennie.

A játéktér rövidebb oldalán lévő palánktól 3-4 méter távolságban egy 5 cm széles piros vonalat kell húzni a pálya egész szélességében. Ez a palánkkal párhuzamos csík a kapuvonal. Ennek a közepén, egymással szemben kell elhelyezkednie a két kapunak: a kapufák átmérője 5 cm, a kapu magassága 122 cm, szélessége 183 cm.

Kizárólag hokikorcsolyával lehet pályára lépni, mert a gyorskorcsolya és a műkorcsolya komoly sérüléseket okozhat.
A jégkorongban a játékosok –elsősorban a kapusok – több kilónyi ruhát illetve védőfelszerelést viselnek. Egy kapuson felülről lefelé haladva van egy sisak ráccsal, nyakvédő, torokvédő, mell és vállvédő. A két kezén két különböző kesztyű, az úgynevezett botos kesztyű és a lepkés kesztyű, mellyel a korongot igyekszik elkapni.

 Alul található rajta a szuszpenzor, a nadrág és a lábszárvédő, közismertebb nevén a mamut, majd a korcsolya. Ezeket hallva, nem is csoda, hogy egy kapus beöltözése meccs vagy edzés előtt minimum félórát igényel, és ha nincs is sok védeni valója, ennyi ruha alatt alaposan megizzad a jégen töltött legalább két óra alatt.

 A mezőnyjátékosoknál is kötelező a sisak, náluk viszont az arcukat plexi, vagy rács védi. A bátrabbak csak a szemük alatt viselnek plexit, ezt sokszor fogaik bánják. Vannak, akik fogvédőt is hordanak, de ez sem kötelező számukra.

 Ellenben a vállvédő, a nyakvédő, a könyökvédő és a kesztyű, kötelező előírás, miként a szuszpenzor, és a lábszárvédők is. A nadrágot, a korcsolyát és az ütőt már nem is említjük. A szabályokra most nem térünk ki, de legközelebb szóba kerül majd a kétvonalas les, a tilos felszabadítás és a bottal akasztás is.