Pozsgai Tamás büszke arra, hogy kemény munkával jutott el oda, ahol most tart. A dunaújvárosi hokis még mindig csak 22 éves, de már most tudja, hogy aktív pályafutása után sem hagy fel a jégkoronggal.

Pozsgai Tamás számos kortársához hasonlóan, Kercsó Árpádnak köszönheti, hogy élvonalbeli jégkorongozó lett belőle. „Bejött be az akkori iskolámba és csábította a gyerekeket hokizni. Elmentem és rögtön megtetszett. Aki valamilyen szinten otthon mozog a magyar hokiban tudja mit jelent aző neve: a hoki alapjait megtanította egy-két generációnak” – mondta a még mindig csak 22 esztendős játékos.  A dunaújvárosi játékos 1996-ban, 8 évesen lépett először jégre, és mára már elmondhatja, az ifiknél és a junioroknál is nyert Divizó II.-es világbajnoki aranyérmet, emellett két felnőtt Magyar Kupa győzelme is van.

Ezekhez a teljesítményekhez azonban rengeteg munka szükséges, hiszen a bajnokságban heti 3 meccs van, a többi napon egy jeges és egy kondicionális edzése van. „Jelenleg egy kanadai szakember, J.P. MacCallum a vezetőedzőnk. Ő főként a fizikai képességink határait mutatta meg nekünk, de a mentális felkészülésben is magasabb szintre emelt minket. Emellett egy új játékstílust vezetett be nem csak a csapatba, hazánkba is” – mondta Pozsgai.

Egyszer fordult vele elő, hogy abba akarta hagyni, de ez még gyerekkorában volt. Szerencsére az akkori mestere (Kercsó) lebeszélte erről, és visszaterelte a helyes útra. Nem nagyon számít számára a pénzdíj nagysága egy győzelemben, de elismeri, mindenkiben lehet egy plusz „drukk” emiatt. Előfordulhat, hogy pont ezért nagyobb feszültséget vált ki valakiből. Ezért is tartja fontosnak a játékosok mentális felkészültségét. Ahhoz, hogy valaki sikeres sportoló legyen, sok mindenre szükség van, de kiemelné a rengeteg munkát és a kitartást, mert ezek hiánya nélkül nem lehet jó eredményt elérni. „Nekem célom a MOL Liga mind az OB I megnyerése, valamint kiemelt célom az idei VB-keretbe való bekerülés”. Nincs kabalája és semmilyen meccs előtti „szertartásban” nem hisz, és még nagyon sokáig szeretne játszani. „Versenyszerűen mindaddig szeretnék játszani, amíg segíteni tudok, és nem hátráltatom a csapatot: Nagyon szeretem a hokit, biztos nem állok le vele utána sem”.

Távoli célja, hogy minél jobb játékos legyen, szeretne stabil tagja lenni a válogatottnak és a klubjának. Büszke rá, hogy nagyon kemény munka árán jutott el odáig, ahol most tart és úgy véli a mentális felkészültsége elég jó ahhoz, hogy kizárja a negatív dolgokat a fejéből mérkőzés közben.